Az éjszaka sárkányai, novelláskötet
„Mit lehet szeretni egy nőn?
Szerethetetlenségét. Hogy életében mindent odaadott és mindent elveszített. Egy nőt, aki mint az alvajáró, a sötétkék ég sarló holdja alatt mászkál a tetőn, egyensúlyozva lét és nemlét között. Aki keresi az apját, ki volva-sose volt, léve-sose lett, aki után epedett ez a leányszeretet. Mi, apák sose tudjuk meg, mennyire szerettek minket a lányaink…
Így minderről e Lyukasórában megjelent „lány-novellákban” olvashatunk a vallomás törött hegedűjén, a nyirkos lányujjak húrfogásán bukdácsoló és fájdalmas dallamokban. Amikor a holdjáró balatoni éjszakákon a lány visszalopódzik nagyanyja selymes brokátjai közt kongató gyerekkori órákhoz, édesanyja eltemethetetlen teteméhez és betegségéhez, vergődő, de megadó szerelmeinek titokzatos helyszíneihez, egyetlen lányába kapaszkodó, már-már hisztérikusan szeretett hálószobájához, mint el nem követett bűnök régi tettese, aki föloldást és föloldozást akar, akár azon az áron is, hogy mezítelenül lássék egy nyomtatott könyv lapjain vagy a holdkóros éj tetőinek imbolygó csolnakján.”
(Gyurkovics Tibor)
A hit pajzsa. Olofsson Placid atya élete
„Öt éve ismertem meg Olofsson Placid atyát a hit pajzsa díj átadásán. És négy éve jelent meg a róla szóló könyvem ugyanezzel a címmel. Akkor még egyikünk sem sejtette, hogy ez a mű további tizenhárom kiadást ér majd meg.
Placid atya ezekben az években bejárta az országot és a határontúlra is eljutott. Olyan kis falvakba például, mint Szulok, Patak, Egerág, és olyan nagyvárosokba, mint Kalocsa, Győr, Pécs vagy éppen Nagyvárad, Beregszász, Róma. Ha apró zászlókkal bejelölnénk Magyarország térképét, nem sok fehér folt maradna! A Gulágot megjárt bencés szerzetes élete kilencvenkettedik évében egy ország Placid atyája lett. Ahol magyarok élnek a világban, mindenütt hallottak róla. Annyi külföldi meghívást kapott, hogy egy másik élet is kevés lenne mindegyiket teljesíteni.
De Placid atya a miénk. Csodálatosan derűs személyiségével, hihetetlen energiájával és fáradhatatlan utazásaival ezekben a nehéz években azt bizonyítja nekünk, hogy van itt egy ország, amely képes az összefogásra. Ezért a reményért született meg A hit pajzsa című könyv átdolgozott, új fejezettel bővült kiadása."
(Ézsiás Erzsébet)
Berek Katalin: Tájkép magammal
„Berek Kati boldog ember. Nem ismerek senkit, aki hozzá fogható fegyelemmel, bátorsággal és élni akarással fogadta volna a sorscsapásokat, mint Ő. Amikor agyvérzést kapott, még lebénulva is Nagy László-verseket mondogatott magában. Előbb csak fejben, aztán hangosan mondta a költeményeket, a csodálatosakat, az életmentőket. Nem véletlen, hogy a beszéde ma éppoly hibátlan, mint amikor az Egyetemi Színpadon hallgattuk Őt lázadó ifjúságunkban. Akkor is Nagy Lászlót mondott, akitől most önéletrajzi könyvének címét is kölcsönözte. A hatalom vádja éppen az volt ellene, hogy „beleugatta Nagy Lászlót az egyetemisták fülébe”, ezért kénytelenek voltak a költőnek Kossuth-díjat adni. A művésznőt azonban megbüntették: soha nem kapott Kossuth-díjat!
Pedig 1952 és 1985 között négy év 25. színházi megszakítással a Nemzeti tagja, ez a színház volt az élete. Ezért semmihez sem fogható boldogság volt számára ott állni az újonnan felépült Nemzeti Színház nyitó előadásán. Ő képviselte a folytonosságot a régi, Blaha Lujza téri épület és a mostani, új Nemzeti között. Életében először ismerték el munkásságát, amikor 2000-ben a Nemzet Színésze lett. Úgy érezte, nem volt hiábavaló a pálya, a rengeteg küszködés, a sok milliónyi verssor és a több száz szerep – íme a nemzet elismeri művészeit. Mert ők azok, akik nélkül üresebb lenne a világ, ők azok, akik a csodát megteremtik számunkra, ők azok, akik segítenek nekünk élni – betegen is.”
(Ézsiás Erzsébet)
Babanapló, regény
„Mit jelentene nem én-nek, hanem ő-nek lenni?
Mit jelentene megszületni, kisbabának – méghozzá lánybabának lenni?
Ézsiás Erzsébet Babanaplója ezt a titkot kínálja.
Ha létezik „női írás”, ez a mű az. Nem csak azért mert egy lánynak a naplója, születésétől egészen a kamaszkoráig, teli apró titkokkal, melyeket csakis egy olyan ember ismerhet, aki nőnek született s kislány volt valaha, hanem azért is, mert gyermeket így csakis egy nő, pontosabban egy anya érthet meg, férfi soha.
Csak a felnőtt gügyög, a gyerek nem: ő beszélni tanul.
S később élni.
S ennek a tanulásnak a titka, hogy – ezt is döbbenetes érzékenységgel fejti ki Ézsiás Erzsébet – a felnövekvő ember tudja is, meg nem is mindazt, amit az életben később majd megtanul.
Érettebben lát, mint ahogy hisszük.
Mintha már tudná mindazt, amit még nem tudhat, mintha már előre ismerné azt a sok mindent, amit később megtapasztal: van benne egy Szem, amely lát.
Lynkeus, a toronyőr azt mondja Goethe Faustjában:
- Látásra születtem.
Ennek a műnek a hőse is – talán maga a szerző? – ugyanezt mondhatná.
S még azt is hozzátenném: aki látásra született, az látásra is tanít, mint ennek az elragadó, különös naplónak az írója.”
(Müller Péter)
Kamasznapló, regény
„Ezt a könyvet Nő írta. A nővé érés és az igazi anyává érés látszólag természetes, valójában katartikus történetéről.
Mindkét nő – anya és lánya – felnő előttünk. Az egyik úgy, hogy szuverén emberré válik, a másik úgy, hogy megtanulja az elengedés művészetét. Mindkét feladat nagyon nehéz.
Számomra az irodalomban nem létezi olyan megkülönböztetés, hogy „nő író” vagy „férfi író”. Kivéve az olyan ritka eseteket, mint ez a Kamasznapló. Vannak ugyanis az életnek olyan eseményei, melyeket mi, férfiak nem veszünk észre. Mondatok, gondolatok, ruhadarabok, megfigyelések, érzések, események, melyeknek számunkra semmi fontosságuk nincs – számukra azonban ezekből áll össze az egész életük, létük teljes univerzuma. A női optika erre az életre, s ezekre a hétköznapokra van beállítva. Közelképeket ad. Ezekből a képekből áll össze mégis egy óriási panoráma. Egy élet drámája. Az, hogy „mit vegyek fel?” egy férfi számára sohasem válik sorskérdéssé, és ami a legnagyobb baj, nem is érti, hogy egy nő számára miért az. Egy férfi még a legvégletesebb esetben sem úgy él a földön, mint egy nő. Az itt és most igazából a nőké. A Föld a nőké, így mondhatnám, s ezért minden, ami itt történik velük, igen nagy fontossággal bír. Ami összeáll ezekből a látszólag „jelentéktelen”, hétköznapi feljegyzésekből egy olyan hatalmas dráma, melyet ritkán írtak meg.
Női olvasók személyes gondolataikkal találkozhatnak ebben a naplóban. A férfi olvasók pedig megismerhetik belőle, milyen a világ a nők szemüvegén keresztül, hogyan érik felnőtté egy lány, s milyen gyönyörűséges és gyötrelmes dolog anyának lenni.”
(Müller Péter)
Az én Toszkánám, útikönyv
„Toszkána mindenkinek mást jelent. Nekem az etruszkokat, a madonnákat, a ciprusokat, a szenteket, a dallamos toszkán nyelven írt szerelmes verseket és pajzán széphistóriákat, a középkori freskókat és a világ legszebb operaáriáit, az örökös napsütést és a halálon is diadalmaskodó életörömet.
Lassan négy évtizede lesz, hogy visszajárok ide. Az utolsó húsz évben már a lányommal. Ahogy én nem tudok betelni az élménnyel, úgy őt is hatalmába kerítette ez a rajongás. És ez nem csak a táj, a nyelv, a kultúra szeretete, hanem igazi lélekcsere. Alessandro Manzoni szerint mi, idegen turisták elvisszük szegényes életünk rongyait megmosni az Arno folyóban. Utána szebbek, jobbak és értékesebbek leszünk. Pontosan ez történik velünk Toszkánában!”
(Ézsiás Erzsébet)
Borítóterv: Madarassy István
Borítóterv: Madarassy István
Borítóterv: Madarassy István
Borítóterv: Madarassy István
Borítóterv: Madarassy István